A síroller a sífutás nyári változata. Létezik terep és aszfalt verzióban. Mint köztudottt, a sífutás az egyik legnagyobb fittséget igényló sport, cserébe ha gyakran csinálod azt is adja neked. Hiszen minden izom dolgozik egyszerre a bokától a vállig. Mivel a hó Magyarországon kezd ritka természeti jelenséggé válni, a sífutás szerelmesei egyre inkább sírollerezésre vannak "kárhoztatva". Ez persze nagyon idézőjeles, mert sírollerezni ugyanolyan vidám dolog mint sífutni, Ráadásul hegyek sem kellenek hozzá, csak jó (bicikli)utak, ami még mindig nem teljesen egyértelmű, de haladunk. Persze, az aszfalton nagyobbat lehet esni, ez igaz. De elegendő gyakorlás után és megfelelő védőfelszerelésekkel ennek veszélye kiküszöbölhető.
Milyen sírollerek vannak?
A hagyományos síroller gyakorlatilag egy darab vas egy sífutókötéssel, és elől-hátul két kerékkel. A sífutáshoz igazodva kétféle stílus létezik ebből is, klasszikus és korcsolya. Ezeket hagyományos sífutócipővel használják.
Klasszikus (diagonál)
Korcsolya (skate)
A klasszikus stílusú (diagonál) esetében a csapágyazás jellemzően egyirányú, hogy el lehessen rugaszkodni. Ezeknek a kerekei kövérebbek (hordókerekek), hiszen itt a bokastabilitásra nagyobb szükség van. Fék általában nincs rajtuk, de nem is nagyon kell, ezek nem annyira gyorsak, mint a korcsolyázó stílusúak.
A korcsolyázó stílusú a gyakoribb, a nyári síroller versenyeket is jellemzően ezzel futják. Sokféle márka létezik, ebben hosszabb és rövidebb korik, kisebb és nagyobb kerekekkel. Jellemzően a kerekek anyagától függően gyors, vagy kevésbé gyors a haladás velük. Fékezés: a profik nem nagyon fékeznek, az amatőröknek ajánlott. Van ahol ezt keréklassítóval oldják meg, de egyszerűbb a vádlifék (ezt sajnos nem mindenhova lehet szerelni).
Akiknek az aszfaltutak túl rögösek, vagy szűkösek, kipróbálhatják a tereprollert, melynek két fajtája létezik a Nordic Trainer (ezt a Powerslide gyártja), ahol a csizma egy sínre van erősítve, melyen két elég nagy, felfújhatós kerék van. Ezzel erdőbe is bemerészkedhetünk, max a mókusok kicsit furán néznek majd.
A másik változat a Skike, ahol nincs csizma, csak egy járógipszhez hasonló belépő, melybe sportciópővel kell beleállni, és a lábat tépőzárral rögzíteni.
A tereproller előnye, hogy nagyon robosztus, majdnem mindenen átmegy, lehet rá féket tenni és igen jó edzésben tart a felfújható kerekek miatt, amelyekkel nehezebb menni, mint a tömör kerekekkel. A hátránya, hogy a kerekek elég gyakran kipukkadnak, tehát sok pótkerék kell hozzá és egy türelmes, jóindulatú szakember egy bicikliboltban, aki hajlandó (jó pénzért) 25-ödszöre is kicserélni a kipukkadt kerékben a belsőt... Lehet kapni tömör poliuretán aszfaltkereket is hozzá, azzal viszont bitang gyors a műszer.
Hogy kell sírollerezni?
A síroller gyakorlatilag megegyezik a sífutás mozdulatsorával, ezért is tökéletes edzés nyáron a sífutóknak. Kát bot dukál hozzá, amellyel a stílusnak megfelelően a kéz tolómozdulata támogatja a láb és egyéb testrészek erőfeszítéseit. A mozdulatsor elég sok gyakorlást igényel, de egy átlagos sportos ember elég könnyen elsajátítja. Erről majd később többet.
Védőfelszerelés
Ez viszont komoly odafigyelést igényel. Sisak a profikon is mindig van, nem érdemes kockáztatni, az aszfalton nagyobbat koppan a fej mint a havon. A térd és könyökvédő megfontolandó. Jómagam már egy ideje nem viselek ilyeneket, meg is lett az eredménye. Egy rossz mozdulat után elestem, persze térdre és amellett, hogy jól lehorzsoltam, már egy hete fájnak. Innentől kezdve térdvédőben nyomom tovább. Csuklóvédő nem kell, hiszen a botot nem lehet tőle fogni.
Persze mint minden eszközt igénylő sportban, sírollerben itt is számtalan márka és megoldás létezik, kinek mi tetszik jobban.
